My dayz in Japan

Dél-Korea és a DMZ

2008-12-24T23:27:00.000-08:00

Kellemes ünnepeket kívánok nektek innen a távolból. Ez az első Karácsonyom, amit nem Szegeden töltök. Eddig ugyanis bárhol is jártam, mindig hazatértem. Most azonban ez nem tűnt volna túl ésszerűnek, így ezúttal távol maradtam egy olyan országban, ahol a Karácsonyt másként kezelik, hiszen nem keresztény országról van szó. A lakosság mindössze 1%-a keresztény. Ettől függetlenül természetesen itt is tartanak Karácsonyt, sokan vesznek fát is (már dec. elején), 24én pedig ajándékot is adnak egymásnak. Ezek a napok azonban nem hivatalos ünnepek, tehát nem munkaszüneti napok, mint ahogyan MÁS vallási ünnepeket sem emelnek állami ünneppé! (Ami igen elgondolkodtató, hiszen ezáltal az állam és egyház még a legkevésbé sincs "egyben".) Ugyanakkor hivatalos ünnep pl. az idősek napja, az óceán napja vagy az uralkodó születésnapja.

2 héttel ezelőtt Koreába látogattunk néhány napra tisztán turistáskodási célból. Tokió-Szöul repülővel 2,5 órás út. Miután koreai társaság gépén utaztunk, már a gépen ízelítőt kaptunk a koreai kajából, ami vmi hihetetlen fűszeres. Minden óvatosságom ellenére pár falat után sárkányként tudtam volna tüzet fújni és a gépet leszállásra kényszeríteni.. Ám én inkább éhségemet akartam csillapítani, így minden falatot bő víz gyors bekortyolása követte. :)
Érkezésünk után egy taxi várt minket, ami 90 perc alatt vitt el a hotelig egy 10, olykor 12 sávos autópályán. Hát igen, Korea a piacgazdaság egyik pozitív példája (Samsung, Daewoo, Hyundai, KIA), mára a világ egyik vezető gazdasági hatalma. Érdekes összehasonlítani északi szomszédjával, legfőbb ellenségével, amely a dél-koreai GDP mindössze 3 %-át állítja elő. Ez egyébként lehetne egy közgazdaságtani alappélda is, hiszen 1950ig a 2 ország egy volt. Minden körülmény gyakorlatilag egyforma, a kultúrától a földrajzi adottságokig. Az elmúlt 58 év azonban valóban megmutatta, hogy mely módszer hatékonyabb. A "kedves vezetőé"-e (Kim Dzsong Il, ld. a képen) avagy a kapitalista szemléletű délié.

Egyébként Dél-Korea az északi "kedves vezetőnek" köszönheti a világ legabszurdabb turistalátványosságát, a DMZ-t. Ez a demilitarizált övezetet jelenti a 2 Korea határán. A világ legkomolyabban őrzött határa , ahol semmilyen forgalom nincs. Az áthaladni akaró repülőt kérdés nélkül lövik le bármely oldalon.Ha be akarsz jutni az országukba, az igen komoly procedúra és csak Kínán keresztül teheted meg.
Mivel engem nagyon érdekelt ez a téma és szerettem volna személyesen is látni,hogy mire képes az emberi ostobaság, részt vettünk egy 8 órás programon, ahol egy amerikai katona kísért minket végig és mutatta be részletesen a határt és az azt körülvevő környezetet. Fontos megemlíteni, hogy a jelentkezést már Japánból el kellett küldenünk, megadva a személyi adatainkat. Még arról is tájékoztattak időben, hogy miyen ruhában lehet menni. A látogatás előtt pedig alá kellett írni több dolgot is, pl. mindent saját felelősségedre teszel. Ha pl. támadás éri a határt, akkor annyi volt és a tartós tejed is megromlik otthon.. :)
A buszban a sok ellenőrzés mellett még azt is végignézték, hogy van-e valakin magassarkú cipő. Mint kiderült, ez menekülés esetén előnytelen lenne, mert lassabban tudsz benne visszarohanni a buszhoz..:))
Fura érzés volt, hogy határlátogatásunk során az északiak végi távcsővel figyeltek minket. Kb. 100 méterről rá is zoomoltam az egyik északi katonára:

A határon állnak házak hivatalos ügyek intézésére, a házat és a benne álló asztalt pedig kettészeli a határ. A delegációk ennél ülnek, ha megbeszélni valójuk van. A képen én már 50 centivel É-Koreában vagyok, mellettem egy déli katona ügyel a rendre Tae-kwan-do alapállásban:

A következő kép hátul szemben az északi épületet mutatja, előtte a távcsöves palival. Háttal egy dél-koreai katona félig az épület mögé bújva figyel. Szemben az amerikai katona magyaráz.

A sok abszurd dolog közül egyet kiemelnék. A határ északi oldalán található egy ún. propaganda falu, ami csak egy kirakat a délieknek. Hogy milyen szép házak és jó élet van itt nálunk! Egy gond akad csak vele: egyetlen ember sem lakja! Íme:

A kép bal oldalán látható egy zászló. Története egyszerű. A déliek elhelyeztek egy zászlót egy 90 m magas toronyra, az északiak pedig válaszul csináltak egyet 150 m magasra. Hát ennyit róluk, ők nyertek. :)

Véleményem a Cool magazinban:

2008-09-27T11:14:00.001-07:00

Hangverseny (Tokió) és konferencia (Sapporo)

2008-09-16T19:47:00.000-07:00

Életem 5. hónapja Japánban továbbra is zökkenőmentes mederben zajlik. Néha találok kisebb-nagyobb fűcsomókat, amiket méretüktől függően vagy kitépek vagy átlépek, netán kikerülök, esetleg lepermetezek.
Az időjárás így szeptemberre kifogástalanná vált, fogalmazhatnék úgy is, hogy fürdés után légkondi nélkül is egyszerűbb cseppmentesre száradni. Ez a fizikai folyamat (párolgás) nyáron a hatalmas pára miatt elképzelhetetlen lenne.
Sumirének nemrég volt egy versenye, ahol Bartóktól játszott egy 4 részes suite-et. Ennek az elejéből láthattok itt egy 2 perces részletet. Egyébként 9 előadó volt és Sumire 2. lett.

Túl vagyok egy komolyabb konferencia részvételen és előadáson, ami a múlt hét folyamán zajlott Japán északi szigetén: Hokkaidon, amelynek "fővárosa" Sapporo. A sziget területe kicsivel Magyarországé alatt van (80.000 km2). Nagyon híres a konyhája és növényzete.
Én most elsősorban a konferenciával voltam elfoglalva, ami kiemelkedően színvonalasra sikerült és nagyon tetszett. 24 országból volt közel 170 kutató. Magyarországról egyedül én. Remek előadókkal találkozhattam, akik között természetesen akadtak azért furcsa figurák is.. Egy amerikai professzor például ragyogó előadást tartott egy sportcipőben, vászon nadrágban és ingecskében. Ha közölte volna, hogy most lépett le a yachtjáról 10 perce, többen el is hittük volna ha nem tudnánk, Amerika annál azért messzebb van. De volt olyan prof. is, akit ha az utcán meglátnék és nem tudnám hogy ki ő, bizonyára kisegítenék pár forinttal. Ezekről az "arcokról" mindig az a történet jut eszembe, amely szerint egy magyar matematikus egyszer otthon vette észre, hogy nem a saját gyerekét hozta el az óvodából, csak mert a saját kis lurkóján is piros kötött pulcsi volt aznap reggel, amikor anyuval együtt oviba vitték. Na ezután a piros pulcsi ki is került a kissrác ruhatárából és apu nem ment többet felügyelet nélkül a gyerekért.
Sapporo kb. 900 km-re található Tokiótól és repülővel érdemes menni. Odaúton az első meglepetés akkor ért, amikor megláttam a hatalmas 747-es "púpos" Boeinget, amivel Japánba is jöttem 4,5 hónapja. Nos, ezeket a gépeket szemlátomást 2 japán város közt is bevetik. Ezeken a gépeken egymás mellett tkp. 10 ember ül, 2 folyosóval elválasztva: 3-4-3 utas felosztásban. A mi tanszékünkről 5en mentünk, de mindannyian más géppel. Ennek magyarázatába most nem mennék bele, a lényeg annyiban összefoglalható, szeretik a szabadságot és függetlenséget ha konferenciára mennek. Így fordulhatott elő, hogy pl. visszajövet Tokióba az egyik kollégám 15.00kor indult, a másik 15.30kor, én pedig 15.15kor. Ez nem vicc: Sapporoból ilyen sűrűséggel jönnek gépek Tokióba. És akkor még nem is említettem a Shinkansent (rakétavonatot), amely esetében az út egy része az óceán alatt történik. Ehhez a "járatsűrűséghez" nekem is kellett pár óra, hogy feldolgozzam.
Vissza az odaútra: Szépen helyet foglaltam a 8. sorban, mellém pedig leült egy idősebb úr. Kb. 120 kiló lehetett vaságy nélkül, magas homloka felett hátra fésült ősz haja jelezte, már túl van az 50en és néhány megoldatlan gondolaton. Valami olyasféle szakáll szerkezettel rendelkezett, amit csak az 5 csillagos japán sógun filmekben szokhattunk meg. kb. 8 centi hosszú, nyíl egyenes, kissé pókhálósan ritkás növésű fehér szakáll. Amikor megmozdult, mindig azt hittem, hogy feláll és lenyom valami karatéka formagyakorlatot. Persze előtte feltesz egy fejpántot is a teljesség kedvéért. Másnap kiderült, hogy nem egy fekete öves karate mester ő, hanem egy német professzor, aki az 5. sorban ült az előadásomon.
Hát így ítélj előre.
Én abban a hotelban szálltam meg, ahova a konferenciát is szervezték. A hotelról annyit, hogy akkora a földszintje, hogy 5 percig kerestem a recepciót. Majd kicsit furcsán éreztem magam, amikor a 40 kilós hostess kislány elvette tőlem a bőröndömet, saját súlyát ezzel 50 %-kal meg is növelve, hiszen csomagjaim úgy 20 kilót nyomhattak.. Nyilván lifttel vitte fel, na de akkor is..
Miután felértünk, roppantul örültem is a szobámnak és a kilátásnak Sapporora. Ez az örömöm egészen 3 napig tartott, amíg egy földrengés a "falhoz nem csapott" a szép kilátású szobámban. Jött ui. egy régen nem látott földrengés, amit ebben a szobában éltem át. Nem vagyok egy ijedős típus de mikor az ember a fürdőszobába menet nekiesik a falnak egy földrengéstől a 14. emeleten, akkor azt kívánja, hogy bárcsak lett volna egy szabad szoba lent a konyha mellett. Kicsi és koszos, ott lent a büdösben csótányokkal. Íme a 20 emeletes hotel, az alsó üveges rész az étterem:
A rengés 3-4 percig tartott, ami persze ilyenkor örökkévalóságnak tűnik. Hogy mit csináltam ezekben a percekben? Leültem és szépen el-elnézegettem a szekrényben felakasztott jobbra-balra lengő ruháimat miközben a lenti konyhára és a finom ételszagra gondoltam.. A zakóm alja kb.15 centit lengett ki. A falakból meg olyan kellemetlen ropogás hallatszik ilyenkor, mintha egy robot szorult volna meg benne pár napja és most ki akarna jönni. Ő is le a konyhába, neki le az olajszagba.
A konferencia sok élménnyel szolgált, még egy érdekességet elmesélek. Az egyik előadó egy indiai elméleti fizikával (értsd: brutál matek) foglalkozó fiatal emberke volt, aki valami féle új egyenletet magyarázott egészen 18 percig, amikor is egy orosz prof. felállt is kifejtette felháborodását: "Mi az új ebben? Ezt már 20 éve publikálták! Ezt már régóta ismerjük!!" Szegény kis indiai próbálta magyarázni a magyarázhatatlant. Kellemetlen egy helyzet volt. Azt tudni kell, hogy a tudományos konferenciák általában barátias és oldott légkörben zajlanak. Ez is ilyen volt, ezt az esetet leszámítva. A néhány kakukktojás proftól eltekintve valóban pazar környezetbe szervezték a konferenciát.
A konferencia ideje alatt az a megtiszteltetés ért, hogy 2 konferencia kiadványban megjelenő cikk bírálójává jelöltek. Ezek bírálására 2 hét áll rendelkezésemre.
Képeket hamarosan felteszek.

Kamakura, Japán

2008-08-08T01:07:00.000-07:00

A hétvégén Kamakurába látogattunk, ami híres 10 m magas bronz Buddha szobráról és óceánpartjáról. A szobor 650 éve itt áll és arról is nevezetes, hogy volt egy cunami, ami lerombolta at egész környezetét, de őt "nem bántotta". Képek és kommentek a diavetítőben.

Betértünk egy étterembe is, ami annyire vicces volt számunkra, hogy 5 percnek kellett eltelnie mire képesek voltunk enni kezdeni. Ültünk az asztal körül négyen, amikor egyszercsak előjött egy alacsony, kb. 1 m magas ajtó mögül az a hölgy akinél a rendelést leadtuk. Kiderült, ez a "szekrényajtót" használja a konyha és a vendégtér között. Én annyira röhögtem, hogy a főnökasszony odajött megveregetni a hátamat. A kedvünkért ezt a jelenetet a pincér hölgy megismételte, amit itt közzé is teszek:

Hullámvasút Yokohamában

2008-07-27T02:41:00.000-07:00

Pár napja ellátogattunk Yokohamába, hogy megnézzük Japán legmagasabb épületét, ami a Land Tower nevet viseli és 275 m magas.
Útban a torony felé azonban megálltunk egy hullámvasútnál, amiről csatolok is egy képet és egy rövidke videót a "legkeményebb" szakaszról.

Az emberi találékonyság:

2008-07-20T09:00:00.001-07:00

Nem tartozik Japánhoz, de tetszett:

Nagano.

2008-07-16T19:49:00.000-07:00

Olimpia, 1998. Az embernek ez jut először eszébe, legyen az aktív sportszerető vagy csak lekvár TV néző. Tokió után - hát mit mondjak - csalódás. Nem csak mert japán léptékkel kis város (300.000 fő), hanem mert egész egyszerűen élettelen benyomást kelt az oda látogatóban. Mindössze 3 kellemes emlékkel gazdagodtam:

a) egy pöpec kis japán földön ülős ebéddel,

b) láttam a fullerénekért Nobel díjjal kitüntetett vegyészt,
c) egy szép buddhista templomot.

Elég is volt az egy nap, amit ott töltöttem. Tamás barátom konferenciára jött és ellátogattam hozzá.

A shinkansent is kipróbáltam, ami a japán "rakétavonat". 80 perc alatt "le is tudta" a 260 km-es távolságot, úgy, hogy közben 5 helyen megállt..

Naganoban az egyetlen igazi látványosság egy csodás buddhista templom, amit 2 órán át csodáltunk és fényképezgettünk. A képeim közt hamarosan látható lesz, addig néhány:

Szusi bár

2008-07-11T06:23:00.000-07:00

Nemrég ellátogattunk egy szusi bárba. Nem "nagy cucc": pici rizs + pici nyers hal és már meg is van a japán specialitás. A videón latható bárban a képlet egyszerű: jön a szusi a szalagon, Te leveszed, majd leteszed a gyomrodba. És igy tovább, amennyit csak akarsz. Végigpróbálhatod az összeset. A végén fizetsz az alapján, hogy hány üres tányér van előtted. (A tányérjaid száma és színe alapján.)

Akvarium nevu "allatkert"

2008-07-03T00:22:00.000-07:00

Ime egy rovid video a fóka eteteserol az egyik tokioi "allatkertben":

Beszamolo VI.

2008-07-02T08:45:00.000-07:00

Immaron ma 2 honapja élem életem ezen a szép kis szigeten.

Ujra megjartam a fodraszt, ujra atéltem a multkori élmenyeimet azzal a kis kulonbséggel, hogy most rogton az elejen belefutottam egy kis problemaba. Mivel masodszor jartam ugyanannal a holgynel, még orultem is neki, hogy milyen csuda jo lesz, csak annyit mondok majd: Ugyanugy mint a multkor.
Na ezt itt nem biztos, hogy kellett volna, mert egy kozel 10 perces valosagos procedura vette kezdetet, ugyanis a holgy olyannyira meg akarta erteni – kolleganojével egyutt - azt a kb. 5 angol szot, hogy nem volt rest felhivni az intézet titkarsagan dolgozo egyik ismeroset, hogy megkerje ot szavaim pontos forditasara. Miutan kozel 3 percben vazolta a titkarnonek, hogy mit is szeretne, a telefont atadta nekem es en is szépen elmondtam a korabbi 5 szavas mondatomat. Ekkor mar kezdtem kicsit turelmetlenne valni. Na 10 perc utan neki is latott frizuramnak. Az eredmeny a kepeken majd lathato lesz. ☺
Most van szakallam is, igy azt hanyatt fekvesben 'tette rendbe'. Persze a hajamat is sokszor vagta ugyanebben a pozituraban. Nem tudom emlitettem-e korabban, hogy itt a fodrasz egy komplettebb szolgaltatas es bele tartozik a nyak- es fejmasszazs is, valamint az arc kulonbozo folyadekokkal torteno kezelese. Neha akkorakat csapott a hatamra, hogy rendesen osszerezzentem. Ha a «muvelet » kozben vmire megker, es te annak eleget teszel, akkor azt altalban meghajlassal koszoni meg.

Ez a meghajlas egy erdekes dolog, teljesen megszokott barhol Japanban. Foleg ha termeket vagy szolgaltatast vasarolsz vagy eppen csak udvozolsz valakit. A konnichiwa (jo napot kivanok !) kifejezest szinte alig hallani. Altalaban nem hasznaljak. Gondolom eroltetettnek tartjak vagy egyszeruen csak feleslegesnek. En persze csak azt hasznalom, de altalaban nincs is ra reakcio. A koszones eleve egy furcsa dolog erre, valojaban nem szokas.
Harman vagyunk a szobaban egymastol teljesen elszeparalva (irodai falakkal), es ha az egyik japannal nap kozben esetleg 20-30 percet beszelek, akkor is siman elmegy mellettem koszones nelkul este mikor haza megy. Reggel ugyanez tortenik, csak akkor a masik iranyban haladva teszi ugyanezt. Megszoktam, ez van. ☺

A kezfogas sem igen ismeretes itt. Az egyik legjobb tortenetem, amikor meg majus elejen – még nem hozzaszokva a dolgokhoz – veletlen kezet nyujtottam az egyik kollegamnak, aki olyannyira nem tudta mire vélni udvozlo szandékomat, hogy ijedtében atnyujtotta a kezében levo fuzetét.

Kézfogas van azert a teniszpalyan. Minden nap jatszom, tobbet is mint otthon. Remek. Az intézet, a teniszpalya, az etterem es a lakasom egy 400 méter hosszu vonalon fekszik. Tervezni sem lehetett volna jobban.

Par napja van egy kafa kis bringam, igy a kozeli kozlekedest azzal oldom meg. Hat hogy kicsi az tulzas, igazabol egy 28as noi vazas bringa, elejen szep kis kosarral, ami hihetetlen hasznos tud lenni bevasarlaskor. Meg amugy is kenyelmes. Otthon persze nem slisszannek vele vegig a Karaszon, maximum egy betoro sapkaval a fejemen. ☺
Apropo : bevasarlas. Mar nem a 3 eves gyerek szintjen vagyok, hanem elertem az ovodaskort. Pikk-pakk megtalalom a szamomra fontos dolgokat. Neha kezzel-labbal probalom a maximumot kihozni. A multkor a cukorral jartam furcsan, most inkabb nem mennék bele a részletekbe, mert a tortenet utan 15 perc volt amig lecsillapodtam.. ☺

Tegnap lattam 2 igazi utcagyereket a metron, pedig mar azt hittem erre nincsenek ilyenek. Tudjatok, az a "verjuk meg anyankat, mert o nem punk zenet hallgat " tipusu csavargo, aki felteszi a mocskos cipojet a metron levo barsony huzatra es lanyok utan füttyög. Ilyen valoban nincs itt, ezert volt meglepo szamomra is. A metrorol orakig lehetne beszelni, mert valoban kiemelkedo szolgaltatas itt a "szigeten" Nemreg atadtak egy ki tudja hanyadik (30 korul) vonalat, amit az indulas napjan le is teszteltem. Na ez volt az elso alkalom, amikor el is tevedetem, mert egy olyan kozpontba mentem be, amegy a vilag legnagyobb metro megalloja. Shinjukuban talalhato es a ferihegyi repter egy busz palyaudvar hozza kepest. Terminalok, millio kijarat, 5 szint, tele uzletekkel es ettermekkel. Szabi pedig nem talalta meg az "eldugott keleti kijarot".
Ez az a negyed egyebkent – Shinjuku – ahol a vilag legnagyobb gyalogos atkelohelye van. Ez a divat es modern epuletek egyik hatalmassaga is. Olyan noket latni az utcan, akik mellett a Vogue magazin cimlapjan levoek egyszeru ipari tanulonak tunnének. ☺

Sumirének vasarnap fellepese lesz, igy mehetek zongoraversenyt hallgatni. Par napja voltunk egy szep boltban vmi kotta miatt es gyonyoru zongorakat csodalhattam meg. Az egyikrol azt gondoltam, hmm ennek nincs is rossz ara, de aztan rajottem, hogy az csak a zongora szék ara volt. Megtévesztoen tették ki, higgyetek nekem ! ☺
Ezutan mas terepre, a vonós hangszerekhez eveztem. Megcsodaltam a ki tudja milyen anyagbol levo hegedu vonókat. Nem vicc, volt 3 millió Ft-os vonó ! Vajon mennyi lehet egy hozza valo hegedu? Azt mondjak a tenisz egy draga hobbi... ☺

Most egy kicsit elfaradtam. ☺ Hamarosan folytatom.

Interjum a szegedi Delmagyarban:

2008-06-02T11:45:00.000-07:00

http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/egy_szegedi_talalkozasa_a_japan_hagyomanyokkal/2059028/

Beszamolo IV.

2008-05-20T10:32:00.001-07:00

megjartam a fodrászt. Gondolom mondanom sem kell, kitaláljátok, itt is torténtek 'cifra' dolgok. 2re jelentkeztem be, természetesen 2kor már a székben ultem és probáltam nagyon egyszeruen vázolni: itt rovidre, ott hosszabra kérem hagyni. :) Ez nagyjábol ugy zajlott, hogy a mutato és huvelykujjam kozti távolság megmutatásával igyekeztem a fodrász holgy tudomására hozni, mit szeretnék. Kozben probáltam a 'short' és 'long' angol szavakkal a kommunikáciot segiteni. A holgy erre mély meghajlasok kozepette ismételgette: sótto, sótto. Tehát azt akarta mondani, persze, rovid lesz !! Mit mondjak, kicsit idegesebb lettem. Foleg miután felemelt a hátam mogul egy komolyabb gépet és kozeliteni kezdett koponyám felé. Kicsi szivem erosebben vert, mint pár nappal korábban a 260 méter magas kiláto ablakában. Azzal nyugtattam magam, Szabi, semmi gond, másnak is volt már rovid haja. Most neked is lesz. :)

Elég komoly mozdulatokkal kezdte meg a rituálét, ekozben én csak biztam és biztam a holgy 30-40 éves tapasztalatában. Kb. 60 éves lehetett. Kezdtem kicsit megnyugodni, amikor egyszer csak megforditotta a gépet és FELULROL LEFELÉ kezdte hátul gépelni a hajamat. Mondom ilyen még nem volt Europában. Biztos itt azert van mert az ázsiaiak haja máshogy no. :)
Valahogy végeztunk ezzel a fázissal. Johetettek a munkafolyamat további lépései. Kiváncsian vártam oket. Most nem irnám le mindet, a lényeg, hogy mindent nagy precizitással végzett és utolag nagyon elégedett lehettem. A szolgáltatás része a fej- és nyakmasszázs, amit olyan keményen kaptam, hogy tobszor is felszisszentem. Volt olyan, amikor egyszer csak hanyatt fektetett és mindenféle kencét tett az arcomra, majd lemosta. Ezt legalább 3szor megismételte. Ezután az orromban lévo kobor szorszálaktol is megszabaditott néhány mozdulattal. Egyébként mindezekhez halk japán zene társul kellemessé téve az ott tartozkodást. Olyannyira, hogy a mellettem ulo ur el is aludt és horkolni is kezdett. Urrá kellett lennem magamon, hogy ne rohogjek fel hangosan.
A szolgáltatás igazi japán minoség volt, ezért már várom a kovetkezo alkalmat.

Hétvégén belekostoltam a tokioi éjszakába, egy magyar srac elvitt néhány helyre. Roppongi a szorakozo negyed neve, ami a világ 'legkomolyabbjai' kozé tartozik. Az europai embert meglepetések fogadjak. Az emberek megjelenése olyan, mint bármely ázsiai rock banda video klipjében. Mondjuk ez álatalában is jellemzo Tokiora, de Roppongiban és Shibuyaban kulonosen. Itt éjszakai klubok egymás hegyén hátán. Utcárol benyitsz és nyakadba zudul a Darude mikozben a csajok a barpulton tancolva, 2020as divat szerint oltozve, napszemuvegben, orult tempoban adják le a héten felgyulemlett stresszuket. :) Ekozben egy 'ur' vmi porolto szeru készulékbol nyomja a tomegre a jéghideg 'fustot'.. Elég komolyan ki van találva.

Kozben átsétáltunk Azabu negyedbe, ahol a celebek és milliardosok szeretnek megszállni vagy lakni. 10 perc séta és nézelodés után egy Lamborgini vagy Bentley már az utca részének számitott. Sokat gondolkodtam vajon miért látni itt annyi bal kormányos autot. Ide hozatják maguknak Europabol? Nem igazán világos. Ha valaki tudja, irja már meg.

Reggel 7re haza is értem, ugyanis meg kell várni az elso metrot, amit az emberek tobbsége alva vár meg. Reggel 5kor még bementunk a Mekibe egy kis kajára, ott minden 3. asztalnál alvo embereket láttunk, ami elég érdekesen hat. A reggeli metron meg aztán még durvább az arány, de errol a multkor már irtam.

A minap rám chatelt egy volt radnotis osztálytársam, hogy hát o is itt van Japánban, mi lenne ha találkoznánk. Mondom az jo lenne. :)

Innen folytatom legkozelebb,

Beszamolo III.

2008-05-12T09:38:00.000-07:00

eloszor is koszonom sokotok érdeklodését és kedves, biztato leveleit.

Az elmult 1 hétben ugyancsak torténtek érdekes dolgok. Pl. majdnem szukségem lett a lakasban felszerelt 'foldrengéslampara'. Egyik éjjel arra ébredtem, hogy hangosan 'remegnek' a szekrényem ajtai, hol halkabban, hol hangosabban. Igen fura érzés volt ez egy, az alfoldon nevelkedett emberke szamara.. Azzal biztattam magam, hogy elobb-utobb csak véget ér. Ez igy is lett, igy most tudok Nektek szép beszamolot irni. :) Egyik szegedi baratom azzal nyugtatott, addig ne idegeskedjek, amig ágyastol át nem csuszom a konyhába. Mondom, koszi, majd eszembe fog jutni. Egy itteni kollégám pedig másnap annyit kozolt, ilyen évente 3-4szer elofordul, semmi pánik.

Par napja mar teniszezem is, hiszen szinte mellettem van 6 db teniszpalya. Találtam is gyorsan 2 japán partnert, akik nagyon jol játszanak, igy hetente legalabb 3-4szer tudunk teniszezni.

Tapasztalva ennek a szép nyelvnek a hátrányait (bevásárlás, kommunikácio az emberekkel) beiratkoztam japán tanfolyamra. Nem kell nevetni, az ora 10. perce utan TE sem tetted volna. :) Mielott részleteibe mennék, elmondom, sajnos a kurzus április 8án indult, ezért Szabika igen nagy hendikeppel indult pár napja, ui. 8 alkalom mŕr lement. Amikor beléptem a terembe, vicces volt látni és hallani, ahogy a 30-40 éves emberek hangosan 'darálják' a hiragana és katakana ABC szotagjait. A japán nyelv 3 ABCbol áll: a fenti 2bol és a kanjibol. A hiragana és katakana egyaránt 27 betubol áll, a kanji pedig tkp. végtelenbol. Nos hát ebben a 'kornyezetben' szépen kerestem magamnak egy helyet, és nyugodtan helyet foglaltam. Kezdeti nyugodtságom szempillantás alatt elillant, amikor is a tanár néni rám szegezte tekintetét és kérdést tett fel nekem. Erre én angolul elmondtam neki, kérem még ne nagyon kérdezgessen, mert 6 napja érkeztem és SEMMIT NEM TUDOK. Erre o továbbra is japánul folytatta, aminek én annyira nem orultem és kezdtem olyan arcot felvenni mint Kiszel Tunde egyszer az ATV-n, amikor is megkérdezték tole, Donatella lányának van-e édesapja. :)
Na hát pár ilyen izzaszto mondat után valahogy megállapodtunk abban, hogy a nevem Szabolcs és europai vagyok. :) Holnap ujra lesz ora, izgatottan várom a folytatást. Valoszinuleg privát orákat kell majd vennem, mert fel kell zárkoznom. Szerencsére a JSPS osztondij erre is lehetoséget biztosit és anyagilag is támogatja a nemzetkozi kutatok nyelvtanulását.
A japán oránál találtam egy még izgalmasabb programot mára: FODRáSZHOZ megyek. Csináljak képet elotte és utána? :)))

Tegnap voltam egy akvárium nevu helyen néhány itteni magyarral. A Fold vizi világát mutatja be Tokioban igen magas szinvonalon. Nagy élmény volt. Ezt kovetoen felmentunk egy kilátoba, ami egy épulet 60. emeletén van, 260 méter magasan és egész Tokiot be lehet látni.

Szinte kizárolag metroval kozlekedem, aminek hangulatát már teljesen megszoktam. A tomeg igazábol állomásfuggo. Nem olyan vészes, hozzászoksz.
4 tipusu utazo van: a legtobb az elso tipusu, aki alszik. 10bol legalabb 3-5 ember napszaktol fuggoen. Ez nem vicc, ha vki mondjuk 8 megállot utazik, az képes pontosan 8 megállonyi idore elszunnyadni és mikor az ajto kinyilik, o felébred. Hihetetlen, de igy van. Arra gondoltam, ez talán azert lehet, mert már a szulei is ezen a szakaszon metroztak, igy genetikailag kodolodott a 14 és fél perces elalvás. :)) Nagyon vicces ahogyan egyik-másikuk feje elore vagy oldalra billen ahogy a metro kanyarba ér vagy lassit az állomásokon.
A 2. tipusu utazo olvas. Legtobbszor konyvet. Tudni kell, hogy a japán konyvekben és ujsagokban a szoveg felulrol lefelé és jobbrol balra halad. Kovetkezésképp a konyvek a másik oldalon nyilnak. A magyar konyv elso lapja nekik a konyv utolso lapja lesz.
A 3. tipusu utazo a JáTÉKOS. O az, aki legmodernebb telefonján vagy videojátékán játszik. Fel soha nem néz. Ugy jut el 2 átszállással Tokio egyik pontjárol a másikra, hogy kozben 2szer néz fel, csak amikor a jegyét kezeli.
A 4. tipusu utazo pedig én lennék. :) Aki mindezt érdeklodve nézi és még sok ido után is csodálkozik.

Ennyit mára, hamarosan jelentkezem.

Beszamolo II.

2008-05-05T10:41:00.000-07:00

ujabb néhany nap telt el. A bal oldali kozlekedést mar megszoktam, érdekes viszont a kocsik tipusa. Otthon igen jol ismerem az autokat, itt viszont szinte alig van, amit felismernék. Valoszinuleg foleg csak erre a piacra gyartott autokkal talalkozom.
A legtobb auto japan gyartmanyu, de azok kozul sem azok, amiket Europaban latunk. Lexus es Mercedes van azert, BMW is, de Audit még egy darabot sem lattam.

Tovabbra is 2 nehézségem van: a nyelv és a roppant apro dolgok: pl. a nekem combmagassagban lévo mosdokagylo, amit azert nem értek, mert a japanok nem olyan alacsonyak, mint sokan gondoljak.

Ide kapcsolodik:
Japanban a furdésnek mas a feladata. Nem a tisztalkodasé, hanem a feludulésé. Ezert a kadam mellett van egy kis lavor, székkel, szappannal. Elvileg ha a japan szokasokat betartanam, akkor a zuhanyzasomnak ugy kellene torténnie, hogy eloszor leulok egy kis samlira és alaposan lecsutakolom magam. Miutan igy letisztalkodtam és TISZTA vagyok, akkor pedig mehetek a furdobe vagy a zuhany ala. Van egy mondas, mely szerint ha kulfoldon vagy és megtartod SAJAT szokasaid, az olyan mintha el sem utaztal volna. Hat akkor én most ugy fogom fel, mintha Szegeden zuhanyoznék. Én ui. képtelen vagyok a kad mellett ucsorogve egy lavorban "letisztalkodni". :)))

Sok mindent meg lehet szokni, a nyelvet viszont nem tudom. Ez kulonosen a vasarlasnal jelent gondot, mert kb. a 2 éves gyerek szintjén értem meg a dolgokat. Fogalmazhatnék ugy is, hogy a terméken lévo képrol par masodperces gondolkodas utan eldontom, kosarba tegyem-e vagy inkabb kihagyom. :)
Hamarosan készitek a boltban fényképeket és elkuldom, h. lassatok mirol beszélek. Eddig szerencsém volt, persze mert egyszeru dolgokat vettem csak. Hortobagyi palacsintat nem fogok magamnak késziteni. :)

A legviccesebb az volt, amikor a Sandy's nevu aruhaz bejaratanal megkérdeztem, hogy az a Sandy's nevu aruhaz-e. Egy itteni francia ember kuldott oda vasarolni, mondvan ott talalok sok mindent. Csak mivel nem volt kiirva egyetlen europai nyelven sem, ezert gondoltam megkérdezem. Ez pont olyan mintha a Tesco bejaratanal embereket kérdezgetnél, h. Te a Tescoban vagy-e. Most biztos nevetsz, de ez a véres valosag. :))))

Multkor elfelejtettem megemliteni, hogy a lakas "alkotorésze" még egy zseblampa is, amit a falra szereltek fel és allandoan toltve van. Ez arra az esetre szolgal ha foldrengés miatt megszunne az aramellatas. :) Japan 4 tektonikai lemez talalkozasanal fekszik, ezert a vilag geologiailag legaktivabb része, tkp. folyamatos foldmozgasok vannak, csak az a kérdés mekkora.

Ezen a linken errol talaltok infot és (foldrengés) térképet:

http://www.jma.go.jp/en/quake/00000000091.html

Elso napok utan Tokyoban

2008-05-02T18:43:00.000-07:00

Néhany napja megérkeztem Tokioba. Probalok majd idorol-idore beszamolni Nektek itt létem élményeirol. Elore is elnézést az ékezetek hianya miatt.

Az utam Bp-Frankfurt-Tokion keresztul vezetett, osszesen 2 + 10 orat tartott. Frankfurtig Airbus-sal jottem, onnan viszont Boing 747-400assal, 350 fovel a fedélzeten. Ezt nevezik Jumbo Jetnek egyébként. Hossza 70 méter. Egy orias.

Mikozben a gépet lencsvégre kaptam még az indulas elott, éppen megjelent egy Porschét szallito rakodo kocsi, ami odaallt a Boing 'gyomra' mellé és szépen a Porschét atraktak a repulobe. Erdekes volt a 'postara adott' kocsi latvanya.

Erkezésem utan buszra szalltam. Kicsit fura volt a bal oldali kozlekedés és a fehér kesztyus, sapkas, egyenruhas buszvezeto latvanya. A csomagomat kulon erre a célra alkalmazott emberek helyezték a buszba nagy precizitassal. Nekem dolgom nem volt veluk. Hat igen, ezt hivjak SZOLGALTATASNAK. Ez mindenhol megfigyelheto mar a 3 napom alatt is. A munkahoz valo hozzaallas vmi egész mas. Tisztelet, fegyelem jellemzi. Kijovetelem elott sokat olvastam Japanrol, ezert nagyjabol tudtam mire szamitsak, mire figyeljek. A buszon a sofor mogé ultem, aki tobbszor figyelmeztetett a biztonsagi ovem bekapcsolasara...!! Vezetés kozben pedig kezét felemelve emlékeztette magat az index hasznalatara. Gyorséttermekben is megfigyelheto, hogy bar latjak, hogy egy szot sem beszélek japanul, mégis magukat ellenorizve kezelik a pénzt, a kajat, stb. A munka SZENT.

A szallasom az intézet mellett van 300 m-re. Ez egy oriasi campus, ahol a teniszpalyaktol a fodraszon at minden megtalalhato. Tényleg nagyon profi. Kulon irodak segitik a kulfoldi kutatok beilleszkedését és tovabbi életét. Hat igen, a nyelv igen komoly nehézségeket jelent.

Egy 27 m2-es, teljesen felszerelt lakasom van, kulon furdoszobaval, wc-vel és konyhaval egyben levo étkezovel, terasszal! Van TVm, telefonom, porszivom és légkondicionŕlom is. Lehetne internetem is, de nem latom szukségét, hisz egész nap rendelkezésemre all. Van mindenféle haztartasgépem is. Van vmi rizsfozom is, szép japan kanjikkal rajta. :)))) Még nem uzemeltem be. :))

A lakasban még ruha szarito eszkozok és tuzolto készulék is van. Mindenre gondoltak. :)

Summa summarum a kégli nagyon popec, sokkal jobb mint amire szamitottam.

A munkahelyemen szinte mindenki japan. Még nem nagyon ismerem oket. Majd késobb irok roluk. Tetszik, hogy majd mindenki Macintosh gépet hasznal. Hiaba, adnak a minoségre. :)

A labor korulmények és berendezések messze a legjobbak. Jo lesz itt dolgozni.

Ma ellatogattam egy kozeli nagyobb varosrészbe, Ikebukuroba. Bele is dobtam magam a mély vizbe, ugy éreztem magam, mint csecsemo a szexshopban, mindent lat, de semmit sem ért. :) Na ehhez még hozza kell szoknom, hiszen japanul olvasni kesobb sem fogok tudni jobban. Erdekességként csatolom a tokioi metro térképet, amely a legbonyolultabb a vilagon.

Ikebukurot osszefoglalva: mas lépték, nem mérheto europai varosokhoz pontosabban varoszrészekhez. Az emberre razuhan a 'mindent egy helyen érzés', a legujabb technologia a tobb ezer éves mult és kultura talajan. Az emberek modernek, a legujabb divat szerint oltozkodnek, latszik a nyugati hatas, amely Japant elérte. Elérte persze a tobbi tavol-keleti orszagot is, csak ok nem fogadtak be ilyen mértékben.

Ettol olyan kulonleges orszag ez: keveredik a kelet és nyugat: buddhista papok Lexusban. Szokére festett, combharisnyas, mini szoknyas csinos japan lanyok vasarolgatnak oreg hazak, épuletek kozott. :) Szoval sokszor csak néztem mint hal a szatyorban, hogy hogy is van ez.

A masik szamomra megdobbento eset: betértem egy McDonalds-ba, ott legalabb tudom mit eszek alapon. Olcsobban vasaroltam és kajaltam mint Szegeden a Karasz utcan!!!!!!! A sajtburger 110 YEN volt, ami kb. 170 ft.
Vettem ma egy 2 GB-os kartyat a fényképezombe szintén allati olcson, kb. 7600 Ft-ért !! Szegeden az 1 gigast adtak volna 15 ezer korul par napja...
Hihetetlen ez egy felhokarcolos varosban. A metron pl. a tavolsag fuggvényében fizetsz. Ez is szimpatikus.

Tokyo, Japan

2008-05-01T10:46:00.000-07:00

2008. maj. 1-tol Tokioban vagyok. A japan JSPS (Japanese Society for Promotion of Science) posztdoktori osztondijat nyertem el. Késobb irok tobbet. Ime a vilag legbonyolultabb metrotérképe.